IFJ. NAGY BÁLINT (VALENTINUS)

KI VAGYOK ÉN?

 

Jajongva fájó gondolat,

Átszellemült,

testet öltő lélek atyja,

nem létező, képzet szülte,

porlepte utak szürke vándora,

kínlódó, szenvedő arcú

halvány látomás.

Ez vagyok én?

Költői képzetem

szelíd bölcsőjében,

dúló indulatok

küzdelmes nehéz perceiben

semmivé lettem,

pedig vagyok.

Vagyok a földnek

fekete sáros vándora,

Anya szülte,

hús – vér élő Ember.

Vagyok,

mert lennem kellett.

Vagyok,

hogy elmondhassam

költői képzetem megannyi,

csodálatos, rejtelmes világát.

Haladó Eszme átható szellemében,

sejtelmes fények villogó,

sápadozó tengerében

szorongó szívvel gondolok a Múzsák atyjára.

Csodálatos érzés,

valahányszor költőnek érzem,

gondolom magamat.

Ringatódzó szelíd mozdulattal,

feldúlt agyamban cikázó

morajló gondolattal

hirdetem az Emberi Értelem diadalát.

Költő vagyok?

Nem tudom.

Mikor erre gondolok,

felteszem a kérdést önnön magamnak.

Bírálóm, kritikusom lehetek – e vajon?

Akárki, vagy akármi vagyok,

parányi molekulája a sáros Földgolyónak.

Űrben keringő gondolattal,

játszva kergetődző,

olykor fájó,

máskor fellángolt arcú,

névtelen vándor.

Ez vagyok én.

Múló, halandó Ember.

 

Bakonyszentkirály. 1972. 08. 14

 

U.I. Ez a szabad verselési stílusban készült írásom 24 éves koromban született, de ma is vállalom minden sorát. Időközönként újraolvasva sem csodálkozom azon, hogy már akkor is milyen kérdések foglalkoztattak, amelyek továbbra is napirenden vannak az életemben immár 66. évemben járva-:)))

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2013. 04. 10.

 

1948. március 13. – án születtem Zircen a Bakony Fővárosának Kórházában. Gyermekkoromat a vadregényes Bakonyban, Csesznek várának tőszomszédságában, Bakonyszentkirály községben töltöttem és ezt is tartom Szülőfalumnak, kórházi világrajövetelem ellenére. Már korán, kis iskolás koromban kezdtem verseket írni Édesapám Nagy Bálint parasztköltő biztatására. Különféle lapokban már többször publikáltam. Jelentek meg verseim és prózai írásaim (novellák, cikkek a Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek Közérdekű Közösségi Kalendárium kiadványaiban, a Reformátusok Lapjában, valamint a Zirc és Vidéke c. lapban is. Jelentek meg verseim a Pápai Kristály számaiban, valamint a Pápai Kristály Antológia 2002. évi kiadásában 4 költeményemmel mutatkozhattam be. Az Interneten a Netrera Amatőr Irodalmi Portálon is jelen voltam 460 írásommal, amelynek zöme vers volt. Ez a portál 2006 - ban sajnos megszűnt. Ezen kívül vannak fent még verseim a Dokk portálon, a Facebookon, valamint a Magyar Vagyok oldalon is. Írásaimat és egyéb dolgaimat Ifj. Nagy Bálint és Valentinus néven publikálom. Ifjúra azért változtattam, mert Édesapámnak már 1935 – től haláláig Nagy Bálint néven jelentek meg írásai. Önálló irodalmi honlappal is rendelkezem. https://www.facebook.com/balint.v.ifjnagy https://www.facebook.com/profile.php?id... https://cms.valentinus-uj-irodalmi-honlapja.webnode.hu/ https://www.youtube.com/my_videos?o=U https://www.magyarvagyok.com/54522/Nagy-Balint/ Romantikus alkat vagyok, ezért sok versemben mondom el az érzéseimet, vágyaimat, álmaimat. Sokat foglalkoztat hazánk sorsa, nehézségei és a bajból való kilábalás lehetősége. Jelenleg vezetek egy irodalmi alapítványt, amely a parasztköltők munkásságának állít emléket. Az alapítvány a Magyar Parasztköltészet értékeinek megmentésére szerveződött 1999. január 9. – én. A Magyar parasztköltészet szeretete vezérel bennünket abban, hogy ezt a gyönyörű műfajt felvállalva népszerűsítjük barátaimmal együtt. 2006. 10. 07 - én jelent meg egy 80 oldalas kis könyvem „Hűséget számomra örökül jussoltál.” – címmel. A kötetben vallok szeretett Édesapámról, aki parasztköltő volt, ahogyan én láttam, az Ő és az én verseim illusztrációjával a szöveg között.2012. október 06 - án 14. alkalommal, nagy sikerrel ismét megrendeztük Bakonyszentkirályon a Magyar Parasztköltészet Napját. Befejezésül még annyit: Elvált vagyok, de barátkozni szeretek, mert egy jó barát sokszor egy rossz rokonnál is százszor különb. Nem párt keresek, mert azt már megtaláltam egy bájos Hölgy személyében, akit 2012. 04. 08 - án Húsvétkor eljegyeztem.2008. Március 13 óta pedig nyugdíjasként már több időt tudok áldozni arra is, hogy irodalmi tevékenységemet továbbfejlesztve próbáljak olyan elfogadható írásokat letenni az asztalra, amiben Édesapám is örömét lelné, ha még élne. Az igazolvány képem 2013.06. 05 - én készült.

 

AHONNAN JÖTTEM…

 

Ahonnan jöttem, nem láttam soha fényes palotát,

Megismerhettem az életnek árnyas oldalát.

Bakony rengetegében olyan sokáig éltem én,

Szívemben mindig volt egy bizakodó örök remény

Hogy egykor majd megvalósulnak a gyönyörű álmok,

Izzó tűzzel fognak majd lobogni szeretet lángok.

 

Tündöklő fénnyel átölelt felkelő Nap sugara,

Tündérszép bakonyi világom ébredő hajnala.

Udvarunk zöldellő gyepe harmatosan csillogott,

Boldogság járta át az ébredő szülői lakot.

Szikrázó napsütésben ragyogtak reám a hegyek,

Tudták, hogy egykoron talán majd örökre elmegyek.

 

Szerényen éltünk hol becsülete volt a kenyérnek,

Protestáns hittel imádkozva szüleim reméltek

Egy szebben és örömtelibben ragyogó holnapot,

Amit Istenünk eddig soha még nekünk nem adott.

Két kezük munkáját dicsérték a zöldellő mezők,

Búzakalászt learató dolgos munkás őserők.

 

Fényűzés örökké kerülte szegényes otthonunk,

Erről mindig csak lehunyt szemmel éberen álmodtunk.

Pislákoló lámpafénynél olvastuk a Bibliát,

Jézus Krisztus életét, szénaillatú jászolát

Magunk elé képzelve zsoltárokat énekeltünk,

Melegséggel telt meg ilyenkor a szomorú lelkünk.

 

Múltidéző emlékeim közül Apám nincs velünk,

Karácsonykor érte imára kulcsoljuk majd kezünk.

Megköszönve azt a jussot, mit örökül ránk hagyott,

Szebb világba vetett hitét, miről Ő is álmodott.

Mikor majd a testemet is betakarja szemfedél,

Betemetett sírom felett süvít majd a hideg szél

 

Akkor tudom meg csak, hogy tőlük örökre elmegyek,

Csendes temető sarkában föld mélyében létezek

Porrá válva, elenyészve, de akkor is boldogan,

Mint aki feje felett a történelem átsuhan.

Bakonyból jöttem én, de még egy kicsikét itt vagyok,

Nem tudom, hogy mit hoznak majd számomra a holnapok.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2005. 11. 16